Hőgyészi (Berger) Amand
http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/nemetek/hogyesz/hogyesz_kozsegtorteneti_mon_2_resz/pages/000_konyveszeti_adatok.htm
Hőgyész
Községtörténeti monográfia
II. rész
Írta
Várnagy Antal
Hőgyész, 1998
Lektorálta:
dr. Szilágyi Mihály
A térképeket és a rajzokat
Timár György
Jakabos György
Veres László
a fényképeket és reprodukciókat
Bakó Jenő
Lantos Miklós
Mártonfai Dénesné
id. Moussong Gyula
Neuwelt Lajos
Pécsi István
Stefán György
Várnagy Antal
készítette
Műszaki szerkesztő:
dr. Cziglányi Zsolt
A névmutatót összeállította:
Borsy Károly
A burkolón elöl Hőgyésznek a 19. sz. első feléből való metszete
(Fr. Horak Baumeister 1809)
A burkoló hátoldalán Hőgyész nevét jelképező díszkút
(Garányi József és neje Steindl Katalin műve 1993)
Fülszöveg alatt — elöl: Hőgyész nagyközség címere (1993)
Fülszöveg alatt — hátul: Hőgyész mezőváros pecsétje (1824)
ISBN 963 03 3158 6 ö
ISBN 963 03 5238 9 II.
Kiadja: Hőgyész Nagyközség Önkormányzata
Felelős kiadó: Gyetvai László
Megjelent 2000 példányban
A nyomtatást végezte: Temporg Nyomda Kft
Felelős vezető: dr. Kállai Sándor
Hőgyész, Tolna megyei nagyközség történeti monográfiájának II. kötete a török idők utáni újkori német népességű falu, majd mezőváros korszakát ismerteti 1722-1945-ig:
- a telepítéssel kezdődően;
- majd a helységet létrehozó földesurak ismertetésével;
- továbbá a falu kialakulásának, fejlődésének tárgyalásával;
- végül a község népét és életét bemutatva.
Hőgyész nagyközség címere
Der II. Teil der geschichtlichen Monographie der Großgemein-de Hőgyész führt die Epoche des deutschungarischen Dorfes, dann Marktfleckens nach der Vertreibung der Türken in der Neuzeit 1722-1945 vor Augen:
- mit dem Begínn der Ansiedlung,
- dann mit der Vorstellung der Grundherren als Gründer der Ortschaft,
- weiters mit der Vorführung des Entstehens und der Entwicklung des Dorfes,
- schließlich das Volk und Leben der Gemeinde zur Schau stellend.
Hőgyész mezőváros pecsétje (1824)
GEMEIN SIGEL ZU MARK HEÖGYES
2. A Hőgyészi plébániáról származó papok
A romokon újjászülető falu új telepesei sorából az első időkben kevés hivatás jelentkezett. Nem is nagyon jöhettek, hiszen a megtelepedéssel, gyökéreresztéssel, az új élet megteremtésével járó gondok nem túlságosan adtak lehetőséget a családoknak gyermekeik továbbtanulására. A kezdeti nehézségek, a gazdasági megalapozás, a megélhetés gondjai teljesen lefoglalták és igénybe vették a népet. A magasabb iskoláztatás nem kis gondot jelentett.
Még a 18. század második felében is kevés volt egyházmegyénkben a német nyelvű kispapok száma. Amikor ugyanis 1762-ben Mercy-Argenteau papot kért családja mellé házi káplánnak Hőgyészré Klímó püspöktől, az nem tudott eleget tenni kérésének, mert az akkor végzett növendékek közül senki sem tudott németűi.61
Mégis akadt Hőgyészen a 18. században egy teológus, aki szülei nélkül jött ide Németországból (az anyja neve után rokonai lehettek Hőgyészen). Sajnos, csak a halálával kapcsolatban értesülünk róla. A Halottak anyakönyvében olvashatjuk, hogy 1772-ben halt meg és itt temették el május 3-án D. Josef Mayer teológust (SS. Theologiae candidatus). Sváb földön született, Németországban maradt szülei: Johann Georg Mayer és Anna Mathes(in). Halálakor 27 éves volt.
Az említett gondok és nehézségek miatt a Hőgyészről származó papok kezdetben érthetően az uradalmi tisztviselők családjából valók. A 18. századból csak egy papi hivatás akad Hőgyészről, a 19. század első felében négy. A nép egyszerű gyermekei közül csak a 19. század közepétől érkeznek papi hivatások Hőgyészről, de akkor minden évtizedben van már Hőgyészi újmisés.
Összesen 28 pap (24 egyházmegyés és 4 szerzetes) származott a högyészi plébánia területéről.
Születési helyet tekintve
— högyészi 20 egyházmegyés és 3 szerzetes
— dúzsi 2 egyházmegyés és 1 szerzetes
— csernyédi 1 egyházmegyés
— kalaznói 1 egyházmegyés
24 egyházmegyés és 4 szerzetes
A szerzetesek között volt
1 ciszterci, 1 bencés és 2 ferences (utóbbiak közül 1 dúzsi).
A szülök foglalkozása szerint
uradalmi tisztviselő 4
kőműves 4
ács 3
kalapos 2
földműves 2
kereskedő 1
jegyző 1
szűrszabó 1
csizmadia 1
szűcs 1
rézműves 1
bognár 1
takács 1
kocsis 1
tanító 1
villamos ellenőr 1
kertész 1
Érdekes az iparos túlsúly, és főleg a kőműves, ács, ami Hőgyészre jellemző foglalkozás, és a földműves származás teljes hiánya, a meglevő kettő is dúzsi.
Származás szerint (csak apai név után):
német 19
magyar 4
szláv 5
Hivatásuk indítását és tanulásuk lehetőségét nemigen ismerjük. Egyiknél-másiknál megtudjuk, milyen nehézségek és áldozatok árán ment ez.
Streicher Péter plébános sokak számára volt a hivatás elindítója és segítője. Ő maga tartja számon „kliensei" nevét (ahogy ő nevezi őket): Svetics G., Pévald V., Hőgyészi-Berger A., Vaszary K., Fent Gy., Perényi-Feuerbach P. Ezeknek a primíciáját is megérte még Streicher mint Hőgyészi plébános, De ezeken kívül is minden bizonnyal pártfogoltjai közé tartozik még Lányi-Leicht E., Bohnert V., Petrovich E., Mayer F., Szentes-Szvetics K. Az első közülük unokaöccse volt Streichernek, a két utolsó pedig maga is említi Streichert ilyen szempontból nagy hálával és szeretettel.
Legtöbben lelkipásztorokként, plébánosokként működtek.
Második sorban a második!
.12. Hőgyészi (BERGER) Pál Amand OSB
sz.: 1870 Hőgyész
papszt.: 1896 Győr
† 1937 Balatonfüred (67)
Édesapja: Berger Ferenc takács, anyja
Pellinger Éva.(*)
1899-ben változtatta nevét „ Hőgyészi"-re.
Szerzetes neve volt Amand.
Középiskoláit Pécsett és Kalocsán végezte,
1889-ben volt Szt. Benedek-rendi szerzetesi
beöltözése, 1895-ben fogadalomtétele, 1896-
ban pappá szentelése Győrött.
Mint bencés gimnáziumi tanár működött
Esztergomban, Kőszegen, Komáromban a
rendi iskolákban, hitszónok és főiskolai tanár
volt Pannonhalmán. De bármennyire is
szívesen működött a tanári pályán, élete
javát mint lelkipásztor töltötte:
Csácsbozsokon, Aszófőn. Szívbaja miatt
nyugalomba vonult Tihanyba, ahol alperjel is
volt. Utolsó éveit Tihanyban és a
Balatonfüred-i szanatóriumban töltötte. Itt
halt meg 1937-ben, a tihanyi köztemetőben
pihen.
Melegszívű jó szerzetes-testvér volt;
szellemessége, lelkének vidám derűje,
természetes jósága, kedves humora sok
barátot szerzett neki.
(*Anyakönyvi adatok szerint: Perlinger Éva /Dr.Berkes Sarolta/)
HŐGYÉSZI AMAND -Pali bácsi testvérének /Ferenc/ családja körében:
III. Fejezet
A NÉP
BEVEZETÉS
A FALU NÉPE MINT AZ ÉLET ÉS AZ ESEMÉNYEK FŐ HORDOZÓJA
Az újkori Hőgyész népe
A 18. századi telepítéstől kezdődően Hőgyész túlnyomó többségében német népességű község volt.
Kolb K. plébános 191 1-ben még teljesen homogén, egy nyelvű német lakosságról beszél Hőgyész viszonylatában. Alig egy-két ember akad csupán, akik nem értenek németül, — írja, azok is az uraság szolgálatában állókból kerülnek ki.
Az 1828. évi Vizita említi, hogy a plébánia területén használt nyelv a német, leszámítva azon keveseket, akik magyarul is tudnak.
Még a „ Hőgyészi Uradalom felbecslése 1867-ik évben" c. összeírás is azt mondja Hőgyészről: „mezőváros német ajkú lakosokkal".
Csak a 20. század kezdő éveiben találjuk első ízben az egyházmegyei Schematizmus-ban, hogy a német mellett a magyar is szerepel az egyházi nyelvhasználatban.
Mindazonáltal már a 18. századi német telepesek közt is fölfedezhetünk néhány francia nyelvű családot.
Magyar és szláv nevű családokat pedig főleg az uradalmi tisztviselők között, illetve az urasági alkalmazottak sorában találunk. E tekintetben külön figyelmet érdemel a 20. században is a Major magyar, német, szláv nyelvű népe.
Mindezekről említést teszünk itt. A II. világháborút követő betelepülések során érkezett bukovinai székely és felvidéki magyar családokról pedig a Kitekintés-ben szólunk.
Francia nevek
A 18. század folyamán valódi francia nevek tűnnek fel a Hőgyészi anyakönyvekben. Minden bizonnyal francia származásúak voltak, eredetileg talán Elzász vagy Lotharingia területéről. Valószínűleg elnémetesedett franciák voltak már ideérkezésükkor is, nem tudjuk, tudtak-e még franciául, vagy csak a nevük jelezte származásukat.
Ilyen francia nevű volt a La Croix család. A név jelentése: kereszt, ezért Henckelmann plébános így írta zárójelben a nevük után (Creutz), ahogy más alkalommal pl. a Molnár család nevénél is zárójelbe írta: sive Müller; vagyis lefordította a magyar nevet is németre. A La Croix név ejtés szerinti írásban is előfordul így: Lacrua. Nicolaus La Croix-nak, az akkori Hőgyészi uradalmi kocsmárosnak a felsége is francia nevű volt: De Mandre. Rajtuk kívül előfordul még francia családnévként: Noël (karácsony) és Marschand (a francia marchand szó jelentése: kereskedő).
Ezek mind valódi francia nevek, nem úgy, mint a 20. században nemegyszer előfordult, hogy egyesek úgy igyekeztek „előkelő származást" szerezni maguknak, hogy elzászi vagy lotharingiai eredetűnek vallották magukat, azaz mintegy francia területről származónak. Vagy német nevüket skandináv eredetűnek magyarázgatták. Az etnikai eredet ily módon való megvallása azt akarta hangsúlyozni, hogy ők nem közönséges sváb származásúak, mert ez erősen pejoratív hangzású megnevezésnek érződött. Így előkelőbbnek vélték magukat.1
Szlávok
Az idegen nyelvű nevek közül a szlávok voltak a legnagyobb számban találhatók Hőgyészen: az anyakönyvekben, de főleg uradalmi alkalmazottak körében fordultak elő, és különösen az Apponyiak idejében, akiknek felvidéki uradalma vidékéről jöttek sokan: Niczky, Britka, Hovorka, Jelinek, Figalka, Woka, Mocha, Kralicsek, Brosovics, Novak, Ridomszky, Szimonovich, Rasgyra, Portolek, Maszny, Mokri, Paszek, Boschek, Gellemet, Dsokasch, Mlinarich, Jurasovits, Swoboda, Hromatka, Mikola, Radikovits, Horovszky, Horatsek, Schupanka, Bendik, Klemencsics, stb. Hogy e fölsorolt sok névből egy élő családnév sincs már Hőgyészen, mutatja, hogy meglehetősen átmenetiek voltak e családok. Az idők során mindig törpe kisebbségben éltek Hőgyészen, aztán részint elkerültek, kihaltak, beházasodtak, beolvadtak; nevüket és nyelvüket is elvesztették.
Századunkban is voltak és vannak szláv családnevűek: Petrovich, Marotzy, Neswadba, Belvoncsik, Kompanyik, Gallasz, Kadernoska, Psihál, Bielohradszky, Spoljár, Francsics, Voracsek, Suplicz.
A 19. század közepén kötött Hőgyészen házasságot Ed. Petrovich pénzügyőri szemlész (délszláv származású volt: Ottaczacz-ban született), és beházasodott a Leicht családba.
Igen érdekes alakulású név a következő: az 1859. évi házassági bejegyzésben ez áll: Jn. Nokory (vagy Nolary), másképp Malotzi, itt Hőgyészen pedig Marotzi néven ismert kalapos a Szatmár megyei Nagy-Károlyból származott.2 A 20. században közismert kalapos volt a mai Kossuth u-ban lakó Marótzi család.
A Neswadba-ék (ma is van élő tagja Hőgyészen) Morvaországból jöttek a család tudomása szerint a 19. század derekán az Apponyiak révén. Itt urasági erdészként működtek. — Erdőmérnökként tevékenykedett az uradalomban a Csehországi születésű Kadernoska János is. — Uradalmi kertészként kötött házasságot a Csehországból való Adalbert Voracsek. (Laudayné Kuncz Júlia volt Hőgyészi tanítónő anyai ága a Voracsek család.)
A felvidéki tótoknak külön csoportja a „gyolcsos tótok". Mindhárom család: Belvoncsik, Kompanyik, Gallasz — Árva megyéből származott. Onnan indultak el évenként kora tavasszal gyolcs és vászon áruikkal. Sátorszerű ernyővel ellátott (ekhós) szekereikkel vásározó útra mentek. Kerülő úton előbb a Kompanyik a század elején, majd Belvoncsikék az I. világháború kezdetén, végül házasság révén a Gallasz család jutott Hőgyészre. Házasságkötéssel mindhárom család beolvadt a Hőgyésziek közé. (Az egyik Gallasz-leány Lányi József Hőgyészi tanító felesége lett.)
Magyarok
Magyar családnevek is főleg urasági tisztviselők, alkalmazottak sorában találhatók, így leginkább csak átmenetileg szerepeltek Hőgyészen ezek a vezetéknevek: Fürös, Szabó, Molnár, Pálffy, Temesvári, Horváth, Német, Farkas, László, Bakonyi, Nagy, Petőcz, Árvay, stb.
A tartósabban Hőgyészen maradt családok közé tartoztak a Deák és a Tatai család. Az anyakönyvek és a temető is ittmaradásukról tanúskodik. Deák György csizmadia N. Tormásról 1854-ben kötött házasságot Hőgyészen; apja hajdú, anyja: Szili Ilona. Két Deák-testvér két Tatai lányt vett feleségül itt. Tatai Ferenc és neje, Dallos Anna is Hőgyészen élt s halt meg.
A Kurdról származó Kétyi Mihály szülei is magyar nevűek: Kétyi Mihály és Sáfár Katalin. Ő 1851-ben kötött házasságot Hőgyészen, a 20. századra a Kétyi család teljesen elnémetesedett.
Az urasági alkalmazottként Hőgyészre került Körös család, a gyógyszerész Téry család, valamint a postás Kováts család tagjai közül már senki sem él Hőgyészen.
A már hosszabb idő óta Hőgyészen lakó és Hőgyészinek számító Törő, Károly, Kiss, Pongrác, Göndöcs, Lukács, Barka, stb. családok származásáról nem tudunk közelebbit.
http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/nemetek/hogyesz/hogyesz_kozsegtorteneti_mon_2_resz/pages/000_konyveszeti_adatok.htm
/ Netlog: volt közösségi oldalunk, a legjobb, ami valaha létezett / 
Közben postán...(azaz "EMIL"-ben 
)...ISTENI GONDOLATOKAT, KÉPEKET KÜLDÖZGET !
OLVASSÁTOK:... azért van ebben valami, nem?!! ..:
ha most ismerkedsz a számítógéppel, 
ha megveszel egy szokatlan fazonú ruhát. Azért persze viselkedj a
korodnak megfelelően, mert ha nagyon viháncolsz, a társadalom kivet
magából. A társadalom ugyanis öregebb és házsártosabb, mint te vagy. 
.jpg)
