Sacacarolina: Pingvin

A Szentmihályi Gyula utcai csodálatos villánk  nem sok örömöt hozott a tulajdonosainak!
 6 évesen ott álltam a gyönyörű csúcsíves ablakokkal teli iroda fekete drapériákkal feldíszitett irodájában nagyanyám felravatalozott koporsója mellett! Azóta sem tapasztaltam ilyent:....a háznál  .....celebrált szertartást.....!! 
Ez egy nagyon különleges esemény volt.....különleges maga a halál-ok is...öngyilkosság...!!

Korábban nagyapámat még a világháború elején, öregedésének kezdetén keserves körülmények közt....gyomor- s májrák vitte el...ezt csak hallomásból tudtam!

A ház későbbi tulajdonosai szinte mindnyájan áron alul "szabadultak" csődbe menő panziós vállalkozásaiktól......

Most ott áll felújítva, gyönyörű...helyi értékű műemlékké nyílvánítva....

Az eredetileg 10 szobás, majd 18 (vagy 22) szobásra alakított épület 1000 négyszögöl Balatonba töltött telken áll!!
Földszinti részén lakott a család...emeleti részen  minden évben ugyanazok a családok jöttek nyaralni!
Nem mindenki engedhette ezt meg magának....lakóink ismert emberek.....  némelyek hírességek családjai voltak!
Így ismertünk meg festőművészt, egyetemi tanárokat.....mind-mind jómódú ember, akik évente ugyanabba az emeleti lakrészbe visszatértek!

De a ház szerencsétlenséget  egy ízben nemcsak a tulajdonosára hozott, de volt lakójára is......

R. professzor műgyetemen dolgozott  - úgy emlékszem - amikor én megismertem őket  már nem nyaraltak nálunk! 
Akkor már vállalatnak adtuk bérbe a házat...rettegve mikor fogják ezt is "igénybe venni"..
.(az államosítások miatt halt meg önkezével a nagyanyám is. Öregségükre tartalékolt saját munkájukkal szerzett vagyonuktól fosztották meg, ..s ezt...nem tudta feldolgozni.....)

R. professzornak tulajdonképpen még a szülei voltak állandó nyaralóink, ő csak kisgyerekként volt ott!
 Amikor én őt megismertem - felnőttként, professzorkén már nagy ikerfiai voltak, s rendületlenül visszajártak BBoglárra nyaralni.
Már máshová....talán saját villájuk is volt....erre már nem emlékszem!

Valamennyi korábban nálunk nyaraló családdal - igy a prof.-úr- ékkal is  tartottuk a kapcsolatot, mondhatni....... "összejártunk" !!!

A családi barátságnak volt még egy külön oka is! R.prof.úr éppolyan szenvedélyes vitorlázó volt mint családunk valamennyi férfitagja!

Különösen apámmal voltak jó barátságban. Apám mesteri fokon "Űzte a vitorolást"....kisgyerekként kedvenc játékaim a vitorlás versenyeken kapott érmei voltak!

A professzor nem bővelkedett szabadidőben, nyaralni is inkább csak a felesége és a fiai mentek!
De vitorlást azért tartottak. Szép 15-ös  (a számozás mindig a vitorla-felület nagyságától függött) ...kajütös...igazi családi hajó volt a Pingvin !!

Azon a nyáron R. professzor talán egyáltalán nem is volt a Balatonon!

Gyakran volt külföldön.... elbeszéléseit mindig nagy áhítattal hallgattuk..
Ebben az időben (60-as évek) nem volt gyakori téma Magyarországon a külföldi élmény-beszámoló!
Ezen a nyáron az egész szezont a boglári kikötőben "ringatózta át" Pingvin !!! 
A családban más nem használta, a fiúk már egy kicsit értettek a "vitorolás"-hoz, de vizijártassági engedély, s főként apai engedély nélkül hogyan is merték volna használni a hajót!

Szeptember volt már mire sor került R.professzor Boglárra utazására! Valószínüleg nem számított már sok szabadságra. A hajót télen nem a boglári, hanem a balatonfüredi tárolóban "teleltette", így hátra volt még egy szép hosszú vitorlásút a boglári kikötőből Füredre!

Nem volt szerencséjük a szállítás napján, elég erős szél fújt!

Azért a rossz idő ellenére felszereltek és elindultak! Elhagyva Boglárt a szél egyre erősödött! Pingvin nem volt egy "könnyen boruló hajótípus", - így kockáztattak!
Egyre nagyobbak lettek a hullámok, - azt mondják a balatonlellei kikötőbe talán még befuthattak volna - de nem!

A Felsőlellei nagy SZOT üdülő (később Hunguest, majd Giuseppe) épületével lehettek egy vonalban!
Hogy mi okozta a borulást......ki tudja!
Talán hirtelen úgy gondolta R. prof. , hogy mégis a part fele megy...nem tudjuk!

Már kezdett esteledni, de a partról látták a tragédiát! A SZOT üdülőnek saját mentőhajója volt, saját személyzettel, de az addigra már tarajos hullámokon nem lehetett kifutni!

A fiúk későbbi elmeséléséből tudom, hogy kb, hogyan zajlottak a továbbiak! 

Persze a történet pontosságáért nem kezeskedhetem! Hosszú órákig voltak a meglehetősen hideg vízben......két rémült.... kiskamasz.....később sokkos állapotba kerülve.........!!! Tőlük tudtuk meg mi történt!

A professzor a szél erősödésével, a hullámok tarajosodásával.....a kitört viharban, villámok között sem veszítette el a lélekjelenlétét!

Ahogyan az előírásos, a hajó köteleivel rákötözte a fiúkat a közben már vizen lebegő fenékdeszkákra, s más mentésre alkalmas eszközre! Hozzákötözték magukat a közben felborult hajó árbócához is!
A gyerekek iszonyatosan féltek, de apjuk nem engedte, hogy pánikba essenek!
Ahogy teltek az órák, s egyre sötétedett, már csak a villámok fénye adott néha egy- két ijesztő fénnyel-teli pillanatot, percet!
Az apa egyfolytában nyugtatta, bátorította a fiúkat!
A sötétben megtalálták a viharban használatos "fáklyát" is, ez egy vízhatlan csomagolásban lévő farúd, amit egy rászerelt kötél megrántásával lehet meggyújtani!!
Állítólag sikerült!
A parton közben menetkészen várakoztak a mentőhajóval........s végre kicsit csendesedett a vihar!!
Kifutottak, s nagy keservesen elérték a felborult hajót, és a vízben a deszkába  kapaszkodó, fiait felszínen tartó már végkimerültségben lévő professzort!!

Nem könnyű  sötétben, viharban a mentés, a fiúkat nagy nehezen kihúzták, a vízből segítette az édesapjuk is!

Majd egészen halkan, de azért érthetően kérte az apa, hogy valaki másszon be a vízbe, mert neki már nincsen ereje megkapaszkodni!

Hogy ez a halk hang tette-e, vagy a mentők felületessége......de senki sem ugrott be!! 
Biztatták..., hogy olyan ügyesen kisegítette a fiait is.....ragadja meg azt a kötelet....de pár pillanat alatt a kimerült test elsüllyedt..

S aztán mégiscsak valaki bemehetett.......de a sötétben.....a velük lévő  kézilámpákkal......már hiába pásztázták a vizet!

Ahogy az ilyenkor lenni szokott, keresgélték még az éjjel - mint tűt a szénakazalban - azután egy idő után kivetette a víz R. professzor vízbefúlt holttestét!!!

Pingvin - t a vihar csendesedésével megtalálták, bevontatták!

Sokáig volt téma az eset! Beszélték persze, hogy a mentősök az eset előtt mulatoztak...ilyen-olyan szabályt nem tartottak be....azt nem vonta kétségbe senki, hogy ilyenkor egy embernek - legalább egy embernek - a vízből is kellett volna segíteni!

Aztán a szóbeszéd lassan elmaradt!  R. professzor úr özvegye sokáig próbálkozott megszabadulni a rosszemlékű hajótól....!
Sokan babonásak! Megvenni egy hajót aminek a tulajdonosa meghalt..?! Ráadásul éppen a hajó miatt halt meg!!!!

Azután egy levelet kapott apám, tőle érdeklődött a professzor özvegye, hogy nem tudna-e az értékesítésben segíteni!
Apám nem volt babonás! Megnézte a hajót, mennyire ártott neki az esemény, mennyi javítást igényel.........!

Apám megvette, részben saját munkával  rendbe hoztuk, 
s így lett a miénk a  Pingvin!