Egy csodaszép klipp! (Hungary - Magyarország Travelvin)

Emőke "netlog-barátosnémtől" átloptam!

 

 

VANGELEIS - DEMIS ROUSSOS

Nos destins et nos mains se séparent,
comme toi, j'ai du mal à y croire,
mais je vois, un par un, nos orages
écrits dans le creux de nos mains.

Dans nos yeux, le grand feu se consume,
dans nos coeurs c'est l'automne et la brume.
Sans retour nos amours se terminent
et brisent nos lignes de Coeur.

On vie cent fois le temps qui passe,
on s'aime et la vie continue
et puis, quand le bonheur se casse,
on pleure le paradis perdu.

Le destin, dans nos mains, se dessine.
Tu peux croire que c'est toi qui décide
du chemin de ta vie, mais tu restes
guidé par la main du destin.

Le destin aujourd'hui nous éloigne.
je ne vois déjà plus le rivage
et l'amour est au bord du naufrage,
perdu au milieu de la mer.

Le destin, dans nos mains, se dessine.
Tu peux croire que c'est toi qui décide
du chemin de ta vie, mais tu restes
guidé par la main du destin.

Hitvallásom! Magyarságom! (...s kérésem leszármazottaimhoz)

Hitvallásom!

Magyarságomról, származásomról! Ez egyben útravalóm is utódaimnak!

József Attila szavait csupán azért használtam erre a célra, mert ennél pontosabban nem tudtam volna összeszedni a gondolataimat!

Szerintem: Minden ember történelmi szemlélete megegyezik a saját- illetve családja történetével / történelmével/ !!

Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit száz ezer ős szemlélget velem.

Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,
öltek, öleltek, tették, ami kell.
S ők látják azt, az anyagba leszálltak,
mit én nem látok, ha vallani kell.

Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a mult és övék a jelen.
Verset irunk - ők fogják ceruzámat
s én érzem őket és emlékezem.

3

Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt -
ez az elmulás. Ebből vagyok. "Meglásd,
ha majd nem leszünk!..." - megszólítanak.

Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erős,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az őssejtig vagyok minden ős -
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám- s anyámmá válok boldogon,
s apám, anyám maga is ketté oszlik
s én lelkes Eggyé így szaporodom!

A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövővel - mai magyarok!

... Én dolgozni akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.

1936. jún.......és

2013-tól is mindaddig amíg egyetlen utódom is él / lélekben, vagy testi valóságában is /ebben az országban szeretném ha ő is

ÍGY ÉREZNÉ MAGÁT:
MAGYARNAK/EURÓPAINAK/...FÖLDLAKÓNAK-Embernek! !!!

HITVALLÁSOM SZERVES RÉSZE AZ IMAGINE SZÖVEGE IS !

Hangulat-montázs-om!

Tóth Árpád

Láng

Eldobtam egy gyufát, s legott

Hetyke lobogásba fogott,

Lábhegyre állt a kis nyulánk,

Hegyes sipkájú sárga láng,

Vígat nyújtózott, furcsa törpe,

Izgett-mozgott, előre, körbe,

Lengett, táncolt, a zöldbe mart,

Nyilván pompás tűzvészt akart,

Piros csodát, izzó leget,

Égő erdőt, kigyúlt eget;

De gőggel álltak fenn a fák,

És mosolygott minden virág,

Nem rezzent senki fel a vészre,

A száraz fű se vette észre,

S a lázas törpe láng lehűlt,

Elfáradt, és a földre ült,

Lobbant még egy-kettőt szegény,

S meghalt a moha szőnyegén.

Nem látta senki más, csak én.

Köszönöm, Kunszi!

Mindenszentek és Halottak Napja...VOLT! S én most már sokadik éve, hogy nem mentem el édesapám, nagyszüleim, és a többi drága rokonom sírjához!

Van egy súlyos okom rá - hogy miért nem - ....NEM TERHELLEK VELE BENNETEKET!!

Köszönöm kedves BARÁTOM, HOGY BLOGODDAL SEGÍTETTÉL NEKEM, ... csodálatos bejegyzését MEGOSZTOM veletek:

M. E. Frye:

Ne jöjj el sírva síromig

Ne jöjj el sírva síromig,

Nem fekszem itt, nem alszom itt;

Ezer fúvó szélben lakom...

Gyémánt vagyok fénylő havon,

Érő kalászon nyári napfény,

Szelíd esőcske őszi estén,

Ott vagyok a reggeli csendben,

A könnyed napi sietségben,

Fejed fölött körző madár,

Csillagfény sötét éjszakán,

Nyíló virág szirma vagyok,

Néma csendben nálad lakok

A daloló madár vagyok,

S minden neked kedves dolog...

Síromnál sírva meg ne állj;

Nem vagyok ott, nincs is halál.

(1932)

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/Mary_Elizabeth_Fr....”

Felhívom a figyelmeteket a gyertyalang.hu oldalra!

...http://gyertyalang.hu/gyertyagyujtas/user_reg....